A napokban bejárta az internetet Baj Angelika interjúja, aki hatalmasra töltött szájával és 5500 köbcentiméteres, 11 kilogrammos melleivel hívta fel magára a figyelmet. Sokan sokféle jelzővel kezdték el illetni nem csupán a személyt, hanem magát a jelenséget is. Tegyük rendbe, mit is értünk testképzavar alatt, és vajon hogyan játszik ebben szerepet az extrém külső – Leindler Milán, a WellWay Clinics pszichológusának cikke.
Maga a külső megjelenés sosem lesz egyenlő a testképzavarral, hiszen a testképünk egy mentális konstrukció, a „fejünkben létezik”, tehát egy reprezentáció arról, ahogyan kinézünk. Mint mindenről, saját magunkról is vannak gondolataink, értékítéleteink, érzéseink, véleményünk, ezek pedig – ismét, mint mindenről – torzak, pontatlanok is lehetnek. Értsük meg, hogyan épül fel a testkép! 
A testképünk nem egy kőbe vésett kép. Gondoljuk el, hogy a telefonunkra a párunkról készítünk és elmentünk egy képet. Azt akár évekkel később is megnézhetjük, és pixelre pontosan ugyanazt a képet fogjuk látni. Képzeljük viszont el, hogy időközben szakítunk, esetleg kiderül, hogy a háttérben csúnya dolgok történtek, és a pozitív érzések gyorsan keserűségbe fordulnak. Megnézzük újra a képet, de már teljesen más értékítélettel. Hirtelen már nem is olyan szép, nem is olyan vonzó. De a kép maga ugyanaz. Az agyunknak nincs ilyen értelemben merevlemeze, csak memóriája, ahol folyamatosan alakul az információ.
Mire összeáll a fejünkben a kép saját magunkról, kétféle folyamaton megy keresztül. Egyrészről a klasszikus látás folyamata, amikor is a szemünkkel érzékelünk, azt pedig a megfelelő agyterület képpé alakítja. De ez csupán a folyamat fele! Ezt a képet az előzetes tudásunk, a kontextus, a véleményünk, az érzéseink, gondolataink alakítják. Utóbbit hívjuk a testkép attitűdkomponensének.
Nehéz elképzelni, hiszen szeretjük a szubjektív valóságunkat tévedhetetlennek gondolni, de a fejünkben kialakult konkrét képet torzíthatja például az, hogyan vélekedünk a kinézetünkről. Ha valaki például azt hallgatja gyermekkorában, hogy ő kövér, kialakul egy ilyen identitás, séma, és még ha később normál, vagy akár vékony testalkatú is lesz, ragaszkodni fog az észlelése egy nagyobb képhez. Gyakran tapasztaljuk ezt a jelenséget anorexiás betegeknél.
Fontos fogalom az elégedettség is. A kinézetünkkel való elégedettség kulcsszerepet játszik a mai vizualitáson alapuló világunkban. Ha valaki csak egy parányit elégedetlen a külsejével, például le szeretne adni 2-3 kg-ot, akkor lehet, hogy kicsit jobban figyel az evésre, vagy hetente lejár egyet kocogni. Fél év alatt meg is van, és vége is a történetnek. Viszont ha valaki extrém módon elégedetlen a külsejével, extrém változtatásokat fog eszközölni. Férfiak esetében gyakoribb a szteroidhasználat, túledzés, nők esetében gyakoribbak a restriktív diéták vagy a plasztikai műtétek. Ha valaki tehát elégedett a kinézetével vagy úgy általában önmagával, nem változtat rajta.
A testnek, kinézetnek viszont ráépülő többletfunkciója is lehet. Egy olimpiai korcsolyázó, egy súlylökő, egy kosárlabdázó vagy egy balettművész más-más prekoncepciót alakít ki a „jó” vagy „szép” testről. Ezeket gyakran a társadalom meg is erősíti, például nem látunk elhízott szinkronúszót vagy toronyugrót, ami persze a sportteljesítményhez is szükséges. Ugyanakkor olyan tényezők is ráépülhetnek a külsőnkre, amiknek elvileg semmi köze nem kéne legyen hozzá, mégis van. Ilyen lehet például a figyelem mennyisége, amit kapunk másoktól.
Testképzavar tehát az, amikor a testkép komponenseinek legalább egyik eleme szélsőséges mértékű vagy túlságosan pontatlan. Ez megmutatkozhat az alábbi módokon:
- A test megélésének a zavara, amikor valaki szélsőségesen más méretűnek látja magát, mint amilyen
- A kinézet fontosságának a túlhangsúlyozása, tehát túlzó és indokolatlan befolyást engedünk a kinézetünknek az önértékelésünkre vonatkozóan
- Túlzó és szélsőségesen negatív érzelmeket, pl. gyűlöletet táplálunk a kinézetünk iránt
- Egy-egy kisebb testrészünk jelentőségét felnagyítjuk (pl. orr, fül, száj, haj), az azzal kapcsolatos problémáinkat általánosítva szégyenérzetet élünk meg
Általános szabályként megfogalmazható, hogy minél szélsőségesebb, veszélyesebb, drágább beavatkozást eszközöl valaki a kinézetén, annál fontosabb az számára, annál inkább központi jelentőségű az életében. Nagyon gyakori – sajnos – az a jelenség is, hogy az ilyen változtatásokon átesett emberek beszélnek az önelfogadás és az önazonosság fontosságáról, miközben ez nem egy belülről fakadó, hanem egy külső eszközökkel folyamatos kontrollt igénylő eredmény. Ellentmondás, hogy csak akkor fogadom magam el, ha pontosan úgy nézek ki, ahogy szeretném. Ilyenkor valójában feltételekhez kötöm saját magam elfogadását, ami gyakran egy veszélyesen csúszós lejtőn indítja el az embert, aminek a végén evészavarok, veszélyes és drága műtétek vagy illegális és önpusztító szerek találhatók.
Természetesen ezek mögött semmilyen morális ítélkezés nem szabad, hogy megbújjon. Ilyenkor szoktak jönni a klisék, hogy „de hát mindenki úgy néz ki, ahogy akar”, vagy hogy „ez az ő dolga”, ami természetesen igaz, viszont a jelenség megértésével kapcsolatosan nem szabad naívnak lennünk. Egy ilyen intenzíven összekapcsolt világban, amiben élünk, felelősséggel tartozunk, hogy mit állítunk a figyelem középpontjába, és hogy mit milyen megvilágításban mutatunk be. A személyes önkifejezés szabadsága megkérdőjelezhetetlen, viszont a háttérben meghúzódó veszélyekkel kapcsolatban is őszintének kell lennünk.
Amennyiben úgy érzed, hogy a kinézetedet nehezen tudod elfogadni vagy túlságosan fontosnak tartod a megjelenésedet, és ez már inkább okoz szorongást, frusztrációt, mintsem elégedettséget vagy boldogságot, érdemes pszichológiai támogatás mellett körbejárni a témát. A valódi megnyugvást és elégedettséget nem egy konkrét eredmény elérése fogja meghozni, hiszen az állandó fenntartást igényel, így a szorongás is tartós lesz, sőt, felerősödik. A testünk az esztétikai értéke mellett számtalan más funkcióval rendelkezik, amik sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek.
Leindler Milán pszichológusunkat itt érheted el:
https://www.wellwayclinics.hu/orvosok/leindler-milan-pszichologus/